„Továbbra is tartanunk kell azt a tempót, amit eddig diktáltunk Budapestnek. És ennek érdekében frissíteni kell a tudásunkat, a gondolatainkat, fejleszteni magunkat” – mondta Soproni Tamás annak kapcsán, hogy a június 9-i választásokon ismét Terézváros polgármesterének választották, a csapatát alkotó képviselők pedig valamennyi egyéni választókerületben győzni tudtak.
Egy sportújságírós kérdéssel kezdeném: előzetesen kiegyezett volna ezzel az eredménnyel?
Fél évvel ezelőtt a vadabb álmaimban sem reméltem, hogy ilyen szép eredményt érünk el: az újraválasztásom mellett mind a tíz egyéni választókerületben is a csapatom tagjai szereztek mandátumot. És olyan jelöltekkel indultunk el, akiket nem egyszerűen pártok kényszerítettek rám, hanem akiket volt időm megismerni – és akikért közösségként is tudom vállalni a felelősséget.
Ezek szerint volt egyfajta bizonytalanság, óvatosság Önben a kimenetelt illetően?
Utólag gondolhatjuk azt, hogy az elvégzett kemény munka – az utcák, terek megújítása, a szociális háló megerősítése, az emberekkel való szoros kapcsolattartás – meghozta a gyümölcsét, és megkaptuk a bizalmat egy újabb ciklusra. A politika azonban nem így működik. Előfordulhat egy vezetővel, hogy mindent megtesz, jól teljesít, és hirtelen jön egy nála nagyobb jelenség, megjelenik egy új erő, ami a feje tetejére állítja a politikai térfelet. Ez most is előfordulhatott volna.
A szokásosnál hosszabb és durvább választási kampány is fokozta az óvatosságot?
Nem. Az elszabadult hangvétel inkább szomorúvá tett. Lelkileg nagyon megterhelő volt ez a kampány: kifejezetten sajnáltam, hogy fiatal, kezdő képviselőjelölteket beetettek azzal, hogy a kerület vezetése mennyire káros, romboló, és akik aztán ezzel a „tudással” mocskoltak minket. Vagy például a kerületben elindult álcivil egyesület jelöltjei a mindennapjaikat tették fel arra, hogy válogatott szitkokat szórjanak ránk. Mi azonban nem folytattunk lejárató kampányt az ellenfelekkel szemben, nem tépkedtük és nem matricáztuk a plakátjaikat. Tényleg csak a terézvárosi eredményeinkről és az elképzeléseinkről beszéltünk. Ha úgy tetszik, ez egy kísérlet volt. És megmutattuk, hogy tényleg lehet más a politika.
Hogyan sikerült átvészelni ezt az időszakot?
A pozitív élményekből valójában sokkal több volt: a rengeteg kézfogásból, a biztató szavakból, a „Hajrá, polgármester úr!” kiabálásokból az utca túloldaláról, a kopogtatás során szerzett ismeretségekből. Nagyon hálás vagyok azoknak a terézvárosiaknak, akik megláttak, felismertek, és rám köszöntek, rám mosolyogtak. Sokan el sem hiszik, de ez adta a legtöbb erőt. És elengedhetetlen volt a támogató családi háttér, amit a feleségem jelent, és az, hogy legalább egy hobbimat megőriztem: a heti kétszeri edzést.
Mi volt az elmúlt néhány hónap legfontosabb tanulsága?
Az, hogy helyi ügyekbe bele lehet vonni olyan itt élőket is, akiknek eszük ágában sem lenne pártokba belépni. Olyan emberek tettek bele nagyon sok munkát a kampányunkba, akik azt gondolták, hogy azért, ami Terézvárosban történik, megéri csatlakozni. Nagyon hálás vagyok nekik. Míg a kormánypártok vállalkozókkal tetették ki a hirdetéseiket, mi olyan önkéntesekkel indultunk neki plakátolni, akik belső indíttatásból tették mindezt. A politikára igenis van igény. A pártpolitikára már kevésbé.
Az elmúlt hónapokban többször elmondta, Terézváros miben diktálja a tempót, de Ön is felvette az iramot, a negyedik legnagyobb arányban megválasztott kerületvezető lett Budapesten.
A XIII. kerületet örökösen vezető Tóth József nyilván más kategória. De azt látom, hogy az a polgármesteri attitűd, amit Őrsi Gergely és én is viszünk a Duna két partján, az meghozta az eredményt: a gondos gazda szemlélete ötvözve a közvetlen kapcsolatra való törekvéssel. Ez az ellenfeleknek is üzen. Nem biztos, hogy megérte csak a negatív üzeneteket hajtogatni. Sőt lehet, hogy érdemes lenne inkább együttműködni.
Mi az, amit kiemelne az elmúlt négy és fél évből, aminek a folytatására mindenképpen számíthatnak a terézvárosiak?
Meglepő lesz, de egy korábbi fejlesztésünket, a Bajza–Bulcsú-alagút rendbetételét emelném ki. Nem, nem újítjuk fel még négyszer… De az egy szimbolikus és a politikámat talán legjobban leíró mozzanat volt: minden helyi problémára, ami a terézvárosiak életét befolyásolja, legyen bárki is az okozója, legyen bárki felelőssége, mi megpróbálunk megoldást találni. Az az aluljáró évtizedekig pusztult, rohadt, és senki nem nyúlt hozzá, pedig nem elsősorban pénzkérdés volt, hanem a sokféle érdekelt felet (MÁV, főváros stb.) kellett összehozni. Ezt várhatják tőlem és a csapatomtól a terézvárosiak a következő öt évben is: ha nincs elég rendőr, akkor felveszünk több rendészt; ha a fővárosnak, a társasházaknak nincs forrása takarítani a területeiket, akkor még hatékonyabban fogunk takarítani. Ha a Nyugati téri aluljáró rendbetételét nem kezdi el senki, akkor mi leültetjük a különböző tulajdonosokat, kezelőket, és megoldást fogunk találni.
Említette is a fővárost, de amúgy sem lehet megkerülni, hogy a Fővárosi Közgyűlés összetétele gyökeresen megváltozik, és a főpolgármester mögött októbertől nem lesz többség.
Az új ciklusban már nem a hivatalban lévő polgármesterek és korábbi polgármesterjelöltek ülnek majd a közgyűlésben, hanem a pártok delegáltjai. És utóbbiaknak már nem a helyi választóknak kell megfelelniük, hanem a pártjaik elvárásainak. Ez mindenképpen átpolitizáltabbá teszi majd a közgyűlést, ami rosszabb lesz Terézvárosnak is. Azonban 2026-ig, a következő parlamenti választásokig biztosan béna kacsa lesz a főváros. Inkább marad a veszekedés, és a többség nem lesz érdekelt az együttműködésben Karácsony Gergellyel.
Befolyásolhatja mindez a Teréz körút tervezett felújítását?
Hallottunk érdekes elképzeléseket a közgyűlés új erejének vezetőjétől, például hogy a Nagykörúton a járdára terelné a kerékpárosokat. De optimista vagyok: a tervezés a BKK kezében van. A finanszírozás uniós, fővárosi és kerületi forrásból történne, és mivel a legbiztosabb pénzügyi helyzetben lévő érintett körúti kerület vagyunk, így bizakodom, hogy a terveknek megfelelően akár már jövőre elindulhat a munka.
Fejlesztések most is folyamatosan zajlanak, voltak, akik meg is fejtették, hogy mindez csak a kampánynak szólt…
Most már furcsa lenne mutogatni a 2019 előtti vezetésre, de ha nincsenek tervek, akkor az utcafelújítások terveztetése, az engedélyek beszerzése éveket vesz igénybe. Mostanra azonban tele vagyunk kész kiviteli tervekkel, ezek értek be az év elejére. Ezen a héten elindult a Csengery utca újabb szakaszának a kivitelezése, és idén megkezdődik a Jókai és az Aradi utca szinte valamennyi kereszteződésének a szintbeli kiemelése, a Liszt Ferenc tér Andrássy úti harmadának az átalakítása, a Dessewffy utca elejének, a Rózsa, a Németh László, a Szondi, az Ó utca egy-egy szakaszának faltól falig megújítása. Amiket felsoroltam, azok csak a Terézváros 2030 program idei munkái. Erre már nehéz lesz azt mondani, hogy csak a választásnak szólt a sürgés-forgás.
Van egy fejlesztés, amihez viszont kormányzati szándékra lenne szükség, ez pedig a Podmaniczky park ügye. Aminek miniszteri biztosa is van január óta, éppen a kormánypárti polgármesterjelölt, Kovács Balázs Norbert személyében.
A miniszteri biztossal nem kommunikáltunk, egyszer sem keresett a Podmaniczky park ügyében. Pedig kész megvalósíthatósági tanulmány van a kezünkben, amit egy éve elküldtünk az őt kinevező miniszternek. Június 30-án lejár a miniszteri biztos megbízatása, és utána megkeressük Csepreghy Nándor államtitkárt vagy Lázár János minisztert, hogy jelezzük: készen állunk, mérjük fel a Nyugati pályaudvar érintett területeinek a talajminőségét, és kezdjünk hozzá az általunk megálmodott 3,2 hektáros park megvalósításához. Ez tervezéssel együtt két év alatt sikerülhetne. De egy állami területről van szó, amelyre vonatkozóan egy külön kormányrendelet minden kerületi szabályozást felülírt.
Bár az új képviselő-testület csak októberben kezdi meg a munkáját, a polgármester-választás eredménye megadja a folytonosságot. Mit tart a három legfontosabb teendőnek az év második felében?
Van egy nagyon hosszú listánk arról, hogy mit kell elvégezzünk. Már említettem a Csengery további felújítását, csak közterület-fejlesztésből rögtön tíz van, nem három… De kiemelném, hogy a nyár végén, ősszel tartani fogunk egy valódi, svájci típusú online konzultációt, ami teljesen más lesz, mint a kormány hasonló műfaja, mert valódi kérdéseket fogunk feltenni. Több fontos ügyben kérjük ki a terézvárosiak véleményét, többek között az Airbnb-szabályozással kapcsolatban, vagyis hogy korlátozzuk-e a rövid távú lakáskiadást Terézvárosban.
És ha a következő öt évre tekintünk, lenne három ilyen kiemelendő lépés?
Itt is egy dolgot említenék: továbbra is tartanunk kell azt a tempót, amit eddig diktáltunk Budapestnek. És ennek érdekében nekem és a csapatom tagjainak, a hivatal illetékes vezetőinek is frissíteni kell a tudásukat, a gondolataikat, fejlesztenünk kell magunkat. Olvasni, tájékozódni, érdeklődni kell, hogy mik azok a jó példák, trendek, amelyeket Terézvárosban felhasználva előreléphetünk. És fontosak a fejlesztéseink, de a legfontosabb a szemléletünk megtartása: a terézvárosiakkal együtt, a terézvárosiakért gondos és odafigyelő városvezetőként álljunk a VI. kerülethez. Nincs ennél fontosabb.
