Minden év június hónap harmadik vasárnapján ünnepeljük apák napját. Hogy kifejezzük szeretetünket, ragaszkodásunkat és köszönetet mondjunk nekik.
„Egy délben, ősszel, meghalt apám. Erővel halt meg, méltósággal és példásan. Mintha megmutatta volna, hogyan kell meghalni. – Kezeim között halt meg, s ettől a pillanattól módosult halálfélelmem; nem félek már úgy, s nem a haláltól félek, nem attól az ismeretlentől, borzalmastól; inkább csak az életet sajnálom itt hagyni.”
Márai Sándor gondolatai méltón fejezik ki: édesapánk példája az olyan fontos, meghatározó kérdésekben, mint a viszonyulásunk az elmúláshoz, egész életen át kapaszkodót és vigaszt nyújthat. És természetesen ezrével őrzünk róluk hétköznapi emlékeket is az együtt töltött időkről, a közös élményekről.
Apák napja jó alkalom arra is, hogy ezeket felidézzük, és ha még tehetjük, közös emlékezésre hívjuk édesapánkat, köszönetet mondjunk neki a feltétel nélküli szeretetéért és odaadó gondoskodásáért, és egy apró ajándékkal meglepjük.
Apák napját Magyarországon minden év június harmadik vasárnapján ünnepeljük. A nap megtartását, az anyák napja mintájára, már a huszadik század elején kezdeményezték, hogy az apaságot és a szülői szerepet ünnepeljük ilyenkor.
Szeretettel köszöntjük az édesapákat, nagypapákat, dédapákat!
(obuda.hu)
